Megjegyzés: A magyar szöveg az eredeti fordítástervezete. A Te+Én Református Közösség hitéleti alkalmaira járók közösen dolgozzák fel, és ezzel párhuzamosan születik a magyar változat. A fordítást a jelenlegi állapotában az ő használatukra teszem közzé , valamint köszönettel fogadom a fordítással kapcsolatos (akár egészen apró) észrevételeket, javaslatokat is a hozzászólásokban! A végleges változat szabadon elérhető lesz a CRC honlapján.

(Az igehelyek formázása csak később lesz egységesítve. Jelenleg az igemutató bővítményhez alkalmazkodik, hogy a bibliai részek a honlapról közvetlenül olvashatóak legyenek.)

13. In the beginning of human history, our first parents walked with God. But rather than living by the Creator’s word of life, they listened to the serpent’s lie and fell into sin. In their rebellion they tried to be like God. As sinners, Adam and Eve feared the nearness of God and hid.	13. Az emberi történelem kezdetén első szüleink Istennel jártak. De ahelyett, hogy a Teremtő éltető szava szerint éltek volna, a kígyó hazugságára hallgattak és bűnbe estek. Lázadásukban olyanok akartak lenni, mint Isten. Bűnösként Ádám és Éva féltek Isten közelében lenni, és elrejtőztek.
For the fall of humanity into sin, see Genesis 3. On the serpent, see, in addition to Genesis 3, Revelation 12:9 and 20:2.	Az emberiség bűnbeeséséről lásd az 1Mózes 3-at. A kígyóról az 1Mózes 3 mellett lásd még: Jel 12,9; 20,2.
14. Fallen in that first sin, we prove each day that apart from grace we are guilty sinners: we fail to thank God, we break God’s laws, we ignore our tasks. Looking for life without God, we find death; grasping for freedom outside the law, we trap ourselves in Satan’s snares; pursuing pleasure, we lose the gift of joy.	14. Abban az első bűnben elbukva minden nap bizonyítjuk, hogy kegyelem nélkül romlott bűnösök vagyunk: nem adunk hálát Istennek, megszegjük Isten törvényeit, nem teljesítjük feladatainkat. Életet keresünk Isten nélkül, és halált találunk; szabadság után kapkodunk a törvényen kívül, és a Sátán kelepcéjébe vetjük magunkat; gyönyört hajszolunk, és elveszítjük az öröm ajándékát.
For the effects of the fall on humanity, see especially Romans 1:18-3:18.	Az emberiség bűnbeesésének következményeiről elsősorban lásd a Róm 1,18-3,18-at.
15. When humans deface God’s image, the whole world suffers: we abuse the creation or idolize it; we are estranged from our Creator, from our neighbor, from our true selves, and from all that God has made.	15. Amikor az emberek eltorzítják Isten képmását, az egész világ szenved: a teremtést megrontjuk vagy istenítjük; távol vagyunk a Teremtőnktől, felebarátunktól, valódi önmagunktól, és mindentől, amit Isten alkotott.
On the defacing of God’s image, see Romans 1:21-23; for the restoration of the image in Christ, see Romans 8:29, 2 Corinthians 3:18, Ephesians 4:22-24, and Colossians 3:10.	Isten képmásának eltorzulásáról lásd Róm 1,21-23; a képmás helyreállításáról Krisztusban: Róm 8,29; 2Kor 3,18; Ef 4,22-24 és Kol 3,10.
16. All spheres of life— family and friendship, work and worship, school and state, play and art— bear the wounds of our rebellion. Sin is present everywhere— in pride of race, arrogance of nations, abuse of the weak and helpless, disregard for water, air, and soil, destruction of living creatures, slavery, murder, terror, and war, worship of false gods, the mistreatment of our bodies, and our frantic efforts to escape reality. We become victims of our own sin.	16. Az élet minden területe – család és barátság, munka és istentisztelet, iskola és állam, játék és művészet – lázadásunk sebeit viseli. A bűn mindenütt jelen van: a faji büszkeség, nemzetek önteltsége, a gyengék és elesettek kihasználása, a víz, a levegő és a termőföld semmibe vétele, élőlények elpusztítása, rabszolgaság, gyilkosság, terror és háború, hamis istenek imádata, felelőtlenség a testünkkel, és kétségbeesett próbálkozásaink, hogy a valóságtól meneküljünk. Saját bűnünk áldozataivá válunk.
Among many passages, see Psalm 14 and 53, Amos 1-2, Romans 1:28-32, and Galatians 5:19-21.	Számos más szakasz mellett lásd Zsolt 14 és Zsolt 53; Ám 1-2; Róm 1,28-32; Gal 5,19-21.
17. In all our striving to excuse or save ourselves, we stand condemned before the God of truth. But our world, broken and scarred, still belongs to God, who holds it together and gives us hope.	17. Minden erőfeszítésünk ellenére, hogy felmentsük vagy megmentsük magunkat, ítélet alatt állunk Isten igazsága előtt. De a világunk megtörten és sebzetten is még mindig Istené, ő tartja össze azt, és ő ad reményt nekünk.
See Psalm 62 and 89:28-37; Romans 5:3-11; 15:13; and Hebrews 11:1.	Lásd Zsolt 62 és Zsolt 89,28-37; Róm 5,3-11; 15,13; Zsid 11,1.