A jelenlegi járványra válaszként született egy imádkozásra hívó kezdeményezés. Kétségkívül helyes reakció a hívők részéről, ha a bajok idején félelem és keserűség helyett imádkoznak, és különösen is építő, ha Isten népe egy szívvel és egy akarattal, közösen vesz részt a könyörgésben. Sok jó szándékú hívő testvér csatlakozott is a kezdeményezéshez.
Ugyanakkor a felhívás pontosításra, illetve kiigazításra szorul azon részén, ahol az evangéliumról, illetve Isten személyéről téves képet tükröz. Mindig, de krízis idején különösen is fontos, hogy a tanítványoknak biblikus, tiszta képük legyen a kialakult helyzetről, hogy hitben tudjanak cselekedni.
A körlevélnek az a gondolata, hogy „Az Úr ellen törő gonosz elérte, amit akar” súlyos teológiai tévedést mutat. A bibliai világkép szerint a Sátán Istennel szemben soha nem érheti el, amit akar: amikor győzni látszana is, valójában akkor is Isten akarata jut végbe rajta keresztül.
- Jól látszik ez az egész üdvtörténetben, de különösen is a kereszthalálban – még akkor is, amikor eljött a „sötétség hatalmának ideje” (Lk 22,53), valójában Isten megmentő terve diadalmaskodott.
- Jézus tanításának középpontja, az ő örömhíre konkrétan az volt, hogy Isten uralkodik, és elközelített az ő úrsága/országa.
- Mennybemenetelekor az egész univerzum leghatalmasabb Urának hirdeti ki magát Jézus, és ezzel az üzenettel hagyott itt bennünket, a tanítványait.
- A Szentlélek pedig azért jön el, hogy erőt adjon tanúvallomást tenni erről az uralomról. A járvány idején a keresztyének nem tanúskodhatnak tehát arról, hogy „a gonosz elérte, amit akar”, mert ezzel homlokegyenest az evangélium ellenkezőjét hirdetnék.
Megalapozott a Heidelbergi káté látása a betegség kérdésében. Aki ezzel egyetért, egyrészt azt fogalmazhatja meg, hogy Isten népének minden a javára válik:
„nem kételkedem: minden testi-lelki szükségemre gondot visel, s még azt a rosszat is javamra fordítja, amit ebben a siralomvölgyben reám küld”.
Másrészt bátran felvállalható a vélemény, hogy konkrétan a koronavírus, vagy az annak következtében született óvintézkedések (ideértve a templomi összegyülekezések szüneteltetését is) kivétel nélkül mind Isten akaratából történnek:
„A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje, amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja, hogy (…) egészség és betegség (…) – szóval minden – nem véletlenségből, hanem az ő hűséges atyai kezéből származik.” (HK 26-27).
Természetesen nem feltételezem, hogy a felhívás szerzője a Szentírással vagy a hitvallásainkkal szándékosan ellenkező tanítást akarna közölni, és bizakodó vagyok, hogy csak szerencsétlen megfogalmazásról van szó a körlevélben. Mégis nagy súlya van ennek a „kis” mondatnak, hiszen az evangélium és a világképünk szívét érinti: ezért érdemes és szükséges kiigazítást megtenni.