Ez a bejegyzés Timothy Brindle Came to Earth to Taste our Sadness c. írásának fordítása.
Egy népszerű karácsonyi dal egyik sora legtöbbünkre nem igaz:
Ez az év legcsodásabb ideje… mind közül a legeslegeslegboldogabb időszak!
Nem igaz, mert sok karácsonyi emlék köt bennünket olyan szerettünkhöz, akinek az elvesztését, hiányát ilyenkor különösen erősen érezzük. Szemben Andy Williams fenti soraival, azok, akik vesztettünk el anyát, apát, gyermeket, házastársat vagy barátot, éppenséggel ez az év legsötétebb és legszomorúbb időszaka.
Ha ez rád is igaz, akkor meríts vigaszt abból, hogy maga Jézus, az Úr is veled gyászol. Sőt, valójában pont az az egyik oka annak, hogy Istenünk testet öltve eljött ebbe a világba, hogy belépjen a fájdalmunkba. Karácsonykor vált valósággá, hogy az Élő Isten „fájdalmak férfia”, vagy más fordítás szerint „szomorúság férfia” lett (Ézs 53,3).
A szenvedései a születésekor kezdődnek: amikor világra jött, már József családja elutasította őt. Nem annyi történt, hogy a betlehemi városi motel összes szobáját kiadták, nem ez az oka annak, hogy a Teremtőnket születésekor egy etetővályúba fektették. A görög szöveg szerint „nem kaptak helyet a vendégszobában” (Lk 2,7; ezt a vendégszoba szót használja később Lukács a Lk 22,11-ben arra a helyiségre, ahol Jézus elfogyasztotta a páskavacsorát). Valószínű, hogy Jézus földi apja, József a családja otthonában nem kapott helyet annak ellenére, hogy a feleségével, Máriával a terhességének utolsó napjaiban utaztak el Dávid városába.
Ez előképe volt annak az elutasításnak és fájdalomnak, amelyen a kereszten helyettünk átment. A fájdalmak férfia „a mi fájdalmainkat hordozta” a keresztre (Ézs 53,4). A mély bánat, fájdalom és gyász, amelyet magára vett, a bűnünk volt – és ezzel együtt minden szenvedést, ami a bukásunk velejárója: érzelmi gyötrődés, nyomorúság, kétségbeesés. Jézus ezt mind magára vette. A bűnös-szenvedők iránti végtelen könyörületében arra vágyott, hogy átmenjen azon a mélységes sötétségen, amelyet soha egyikünk sem tapasztalt meg. A háromórás sötétségben a kereszten Fiú Istenként magára vette az örök harag súlyát, amelyet mi érdemeltünk meg, és amelyet az Atya Isten rá töltött ki. Így a halála helyettesítő, békítő halál volt – haragot kielégítő, kiengesztelő áldozat (Zsid 2,17).
Röviden: Jézus azért jött, hogy a halálunkba lépjen! Miért? Hogy a kiontott vérével (csak ez lehet fizetség a bűnért) és feltámadásával félreállítsa a halált. Az első eljövetele a biztosíték arra, hogy újra el fog jönni és letöröl minden könnyet a szemünkről, és egyszer s mindenkorra teljesen elvesz minden fájdalmat és gyászt (Jel 21,4).
Addig is tudd, hogy Isten Feltámadt Fia a halál árnyéka völgyében veled van a Vigasztalón, a Szentlelkén keresztül. Ő már átment a sötétségeden és győztesen felül is kerekedett rajta. Ő, akinek hatalma van a halál fölött, sírt a barátja, Lázár sírjánál, és utána fel is támasztotta őt a halálból! (Jn 11,35.43).
Talán sokkal jobban illik hozzánk ez a karácsonyi ének:
Földre jött, hogy megízlelje fájdalmunkat,
az, akinek dicsősége nem ismert határt;
életével adta boldogságunkat,
Megváltó, Pásztor, hű Barát.
Végtelen gazdagságot elhagyva
született meg istállóba;
ez az örök csoda,
Krisztus született, mindeneknek Ura.
(Charles Wesley és Mark E. Hunt: Come Thou Long Expected Jesus)
Ha szeretnél meghallgatni egy dalt Krisztus szenvedéséről a születésekor: „The Humility of Christ” Timothy Brindle-től egy ilyen szám. Meghallgathatod Jonathan Brack igehirdetését „A jászol bolondsága” címmel arról, hogy hogyan tagadta meg József családja Jézus szüleitől a vendégszobát.