A szocializmus a magántulajdon ellen van, Isten a magántulajdon mellett.
Aki keresztyénként szocialista, az vagy nem következetes szocialista, vagy nem következetes keresztyén.
Szocializmus is sokféle létezik. A magát forradalminak nevező marxista-államszocialista irányzat, melynek központi eleme a magántulajdon felszámolása, csak az egyik, és ez az elmélet nem is volt uralkodó a szocializmuson belül az 1870-es, 80-as évekig. Ezután mintegy 80-90 évig valóban a marxisták tették ki a szocialisták többségét, számukra az elvi (a kommunisták esetében gyakorlati) végcél valóban a magántulajdon felszámolása volt, melyet a köztulajdonnak hazudott állami tulajdon váltott volna föl. Ennek az ellentmondásos és zsákutcás voltát az amúgy (antikommunista) “szabadelvű szocialista”, Isten-hívő, bár nem evangéliumi keresztyén Jászi Oszkár már az 1920-as években megfogalmazta az írásaiban. Az 1960-as évektől ez az elvi végcél de facto egyre inkább kiszorult, majd teljesen eltűnt az európai szociáldemokrata pártok programjából. Volt azonban a szocializmusnak más irányzata is. Az anarchizmusról a bibliai emberkép és a józan ész alapján is sok rosszat el lehet mondani, ám az biztos, hogy nem általában a magántulajdon, csak a nagytőke és a nagybirtok ellensége volt. Számára az ideális társadalom a szabad kistulajdonosok(kisiparosok, gazdák) laza szövetsége lett volna. Egy reálisabb példa: A közelmúltbeli német szociáldemokrácia programja a giga-magántulajdonnal járó visszaélések, igazságtalanságok, antidemokratikus, illegitim hatalom visszaszorítása, regulálása volt, (remélhetőleg, két évtized neoliberális, globalista, álbaloldali kitérője után újra ez lesz). Állami törvényalkotás, igazságos adózás, erős szakszervezetek, szövetkezeti tulajdonformák, a dolgozók vállalati részvényessé, tehát tulajdonossá tétele révén. A CDU eredeti programja sem állt ettől messze, nem volt jobboldali ilyen értelemben. Ez ellen, hívőként szerintem nem lehet ellenvetésünk, ellenkezőleg, támogathatjuk, mint az igazságosságra törekvés, a gyengék védelme megnyilvánulását. Ezerszer inkább, mint a magántulajdonhoz való jogot abszolutizáló, más emberi jogok rovására fetisizáló, szélső-republikánus, álkonzervatív amerikai jobboldali irányzatokat, melyeknek sajnos az evangéliumi keresztyének egy jó része (vélhetően a szimplább gondolkodású, tájékozatlanabb része) is bedőlt, sajnos… (B.T.)
A vége hamis dilemmába torkollik: mintha a szocializmus és a magántulajdon *itt* sötéten lefestett verziója között kellene választani. Nyilván nem javasolta senki, hogy a szocializmus perverziója helyett egy perverz antiszocializmus lenne helyes.A példád is, még ha tetszetősnek is tűnne elsőre, valójában ugyanazt az igazságtalanságot hordozza, mint a többi változat: ha törvény, hogy a dolgozók részvényessé váljanak, akkor az eredeti tulajdonost kényszerítik arra, hogy adjon. Vagyis elveszik tőle, ami az övé. Ez akkor is lopás, ha állami irányítással történik.A bibliai kép szerint az állam feladata nem a javak újraosztása, hanem Isten törvényével és karakterével összhangban lévő társadalmi rend fenntartása.
Nagyon helyesen mondod. Erről ír rövid könyvében Fréderik Bastiat A törvény c. munkájában, ahol azt mondja hogy a lopás kétféle megyilvanulasa a törvénytelen lopás amit mindenki elítél és a törvény által szankcionalt lopás amit az állam követ el. (H.A.)