Az áldozatnak van kriminológiai jelentése (valaki áldozatul esik), és van vallási jelentése is (áldozatot ajánl, feláldoz). Még sosem gondoltam bele, hogy amilyen természetesen használjuk azt a fordulatot, hogy “Krisztus a tökéletes áldozat”, éppolyan könnyen félre is érthető. Hiszen ezt az “áldozat” szó vallási értelmében használjuk: Jézus volt a tökéletes áldozati bárány, aki elvette a világ bűneit. De miért ne érthetné valaki úgy (félre) ezt a kifejezést, hogy Jézus áldozat, mert áldozatul esett az emberi gonoszságnak?

Talán ez az egyik különbség a hívő és a nem hívő ember között. Utóbbi egy elbukott forradalmárt lát benne, előbbi pedig Isten Fiát, aki önként hozott áldozatot.

“Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (Jn 10,17-18)