Idén pünkösdkor is több százan konfirmálnak szerte az országban a református gyülekezetekben. De hiába szép, ünnepélyes alkalom ez, ettől még éppúgy lehet teljesen értelmetlen, sőt Krisztus-ellenes is egy ilyen esemény, mint ahogy lehet Isten előtt kedves, őt gyönyörködtető is. A te konfirmációd (akár a napokban, akár évekkel ezelőtt történt) vajon melyik kategóriába tartozik?

A konfirmáció szó megerősítést jelent. „Felfedező úthoz hasonlíthatnánk, …ami a hitre jutás alkalma lehet” – tanítják rengeteg helyen, de ez szamárság. Vesd inkább össze az angol confirm igével: ha regisztrálsz egy honlapon, küldenek egy e-mailt, hogy erősítsd meg (konfirmáld) a regisztrációdat. Vagyis megkérdezik, hogy biztos te akarsz-e regisztrálni az oldalon, és kérik, hogy jelezz vissza ezzel kapcsolatban. Ugye senki nem mondaná, hogy „a regisztráció megerősítését egy felfedező úthoz hasonlítanám, ahol megismerkedem az e-mail tartalmával, elolvasom a honlap felhasználási feltételeit és adatvédelmi irányelveit, és ez az egész végül a regisztráció alkalma lehet”? Nem, a megerősítés (konfirmáció) nem felfedező út, hanem egy IGEN kimondása. Ha megkereszteltek gyerekkorodban, akkor a konfirmációd a „megerősítő e-mailed” erre a keresztségre, ti. hogy IGEN, te Krisztushoz tartozol. Ha a konfirmációd nem erről az igenről szólt, akkor az az értelmetlen kategóriába tartozik, akár gyerekkorodban, akár felnőttként, akár önszántadból, akár elvárásból tetted.

Viszont nem mindenki tartozik Jézushoz, aki szimpatizál vele. Ezért érdemes feltenni még pár kérdést. Beszéltek-e veled a konfirmációd előtt arról, hogy…

1. …nem az evolúció eredménye, hogy megszülettél, hanem Isten teremtett?
2. …arra vagy megteremtve, hogy az ő képmásaként az ő szépségét, igazságát, szeretetét és szentségét tükrözd?
3. …azért élsz, hogy benne gyönyörködj, vele legyél kapcsolatban és vele megelégedj?
4. …te éppúgy szembefordultál Isten akaratával mint Ádám, és így te magad Isten előtt utálatossá váltál, mint egy bélféreg?
5. …Isten helyett teretményeket kezdtél imádni, és így olyan lettél mint egy olcsó szajha?
6. …olyan kemény lettél az Úrral szemben, mint egy kő, és így nem is bírod, és nem is akarod igazán őt megtalálni?
7. …mindezért Isten jogos, igazságos és szent haragja van rajtad, és úgy kell elveszned mint egy sorozatgyilkos pedofilnak?
8. …ilyen reménytelen állapotból csak akkor lehet kikerülni, ha újra megszületsz?
9. …teljesen Istenre vagy utalva, hogy megkönyörüljön rajtad és ő maga adjon új szívet (=szüljön újjá)?
10. …Jézus azért jött el, hogy ebből az istentelenségből megszabadítsa azokat az embereket, akiket az Atya neki ajándékozott?
11. …ezekkel az emberekkel ő „cserélt”: magára vette a bűneiket, mintha ő követte volna el azokat, és ezekért a bűnökért az isteni harag őt törte össze?
12. …aki hisz abban (=rábízza magát), hogy Jézus őérte is meghalt és feltámadt, az az ember többé nem élheti a saját életét, hanem úgy kell tekintenie önmagára, mint aki keresztre van feszítve és már Jézus él őbenne?
13. …aki Jézus tanítványa, annak hátra kell hagynia mindent, amiben korábban bízott?
14. …aki hisz őbenne (=rábízza magát), annak Isten a Szentlelkét adja, hogy teljes életközösségben legyenek?
15. …aki Jézusé, annak a teste, pénze, munkája, családja, stb. nem a sajátja, hanem Istené?
16. …Jézus követőinek egészen biztosan szenvedniük kell a hitükért?
17. …Isten a Szentlelkével a Szentíráson keresztül beszél, amely tévedhetetlen és teljesen elégséges?
18. …a hívők összetartoznak, és gyülekezethez kell tartozniuk, hogy szolgáljanak és feléjük szolgáljanak mások?
19. …Jézus tanítványai várják, hogy ő visszatérjen ítéletre?
20. …akik nem hittek az evangéliumban, azokat Isten örök szenvedéssel sújtja, akik pedig Jézussal járnak, azoknak örök életük van?

Még számos fontos kérdést fel lehetne tenni, de ha ezekről beszéltetek, és ezeket hiszed, akkor a konfirmációd Isten előtt kedves és őt gyönyörködtető alkalom lehetett, mert hallottad a Fiáról szóló evangéliumot, és IGENt mondtál rá. Ha viszont ezekről nem hallottál, illetve nem hiszed, akkor jó eséllyel a konfirmációd nem konfirmáció volt, hanem értelmetlen „felfedező út”… De nem is ez az igazán nagy baj, hanem az, hogy ennek ellenére mégis fogadalmat tettél, hogy egész életedben Jézus követője szeretnél lenni a református egyházban – és válaszul erre a fogadalmadra a Szentháromság Isten (!) nevében felhatalmaztak arra, hogy úrvacsorázz. Ez viszont nemcsak értelmetlen, hanem egyenesen Krisztus-ellenes is. A hívőknek ugyanis az a küldetésük, hogy tanítvánnyá tegyenek, ez az Istenüknek szívügye. Ha viszont a hívők nem tettek tanítvánnyá, mert a fenti kérdésekről nem is hallottál, vagy hallottál, de nem hiszed: akkor pont a leglényegesebb kérdésben, amiről az egész egyház küldetése szólna, abban hazudtunk ünnepélyesen a konfirmációs istentiszteleten! És annak a Szentháromság-Istennek a nevében engedtünk az úrvacsorához, akit leginkább sért ez a hazugság. Mi ez, ha nem Krisztus-ellenes (antikrisztusi) gyakorlat?

Ha ez történt veled, akkor azért részben felelős lehet a családod, mert (bár feltehetően jószándékból, de mégiscsak) kényszerítettek vagy lekenyereztek ajándékkal, hogy lekonfirmálj. Közben elfelejtették(?), a fogadalmukat, hogy úgy nevelnek, hogy önként tegyél vallást a hitedről. Te is felelős vagy abban az esetben, ha esetleg nem akartál fogadalmat tenni, de erről nem szóltál. De a legnagyobbb felelőssége és bűne mégis a hívők közösségének, különösen is a presbitereknek van (beleértve a lelkészeket is), amennyiben a Jézus-követés alapjait nem tanítják, valamint a fogadalmat tevőknek a hitét nem vizsgálják meg, hanem pusztán annyit néznek meg, hogy betanulták-e a választ a pár előre kiadott vizsgakérdésre. Ez sajnos nem kivételes jelenség, hanem országszerte elterjedt gyakorlat. Így pedig még inkább hála és dicséret illeti meg az Egyház Urát, aki hű önmagához, és egyrészt a vallásos színjátékok közepette is némelyeket valódi, megmentő hitre vezet el Krisztusban; másrészt dicsőséges lesz ítéletében, amikor tűzben fogja megpróbálni az ő népe között végzett munkát (1Kor 3,11-17).

Látom azt, hogy sokan jóhiszeműen vettek részt értelmetlen konfirmációban, lelkiismeretesen elvégezve mindent, amit vártak tőlük. Többükben meg is született az őszinte Isten-keresés illetve készek lennének a tanítványságban előrelépni. Ha te is közéjük tartozol, akkor szeretnélek buzdítani, hogy ne rekedj meg itt az Isten-kapcsolatban! Ne érd be olyan felületes Isten-ismerettel vagy egy konfirmációi emléklappal, amivel a népegyház gyakran beéri: keresd magát Krisztust, akiben teljes öröm (Zsolt 16,11), teljes kegyelem és teljes igazság (Jn 1,14), teljes megelégedés (Zsolt 91,16), teljes szabadság (Jn 8,36) és teljes élet van (Jn 1,4)! Amíg őt nem ismerted meg, ne vegyél részt az úrvacsorában, még ha „hivatalosan” fel is jogosítottak erre – mert aki Krisztus nélkül van, az méltatlanul veszi a kenyeret és bort, amely így ítéletté válik számára (1Kor 11,27-30)! Ne elégedj meg azzal, hogy „felvettek” egy látható szervezetbe (gyülekezetbe), hanem akarj Krisztus Gyülekezetének tagja lenni! Ne fáradj bele mély kérdéseket feltenni, mert akik éheznek és szomjaznak az igazságra, azok megelégíttetnek (Mt 5,6)! Kutasd a teljes Szentírást, mert bár nagyok az Úr tettei, azt ígéri, hogy kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne (Zsolt 111,2)! Keress és tarts kapcsolatot hívőkkel, akik ismerik az Urat, mert ahogy a vas formálja a vasat, egyik ember formálja a másikat (Péld 27,17)! Ahogy vágysz az Istennel való közösségre, úgy kiálts Istenhez a Lélekért, mert adja azoknak, akik kérik tőle (Lk 11,13)! Ha Isten megajándékozott a Krisztusban való bizalommal, tegyél erről hitvallást a mindennapjaidban (konfirmáció!), felvállalva, ha az ő tanítványa lettél: emiatt némelyek kedvelni (Csel 2,47), többen pedig gyűlölni fognak (Mk 13,13), de te örülj (Lk 6,22-23)!

Boldog, aki erre az útra rátalál, mert nemcsak ő tesz bizonyságot (konfirmál) Istenről, hanem Isten Lelke is bizonyságot tesz őróla (Róm 8,16)!

Ha konfirmált vagy, és van egy perced, kommentben válaszolj arra, hogy a fenti kérdések közül mik kerültek (vagy nem kerültek elő) a te felkészítésed során!