avagy honnan tudod, hogy vicceset mondtam?
Azt írom, hogy hülye vagy, de mivel odarakom a végére, hogy :), tudod, hogy nem úgy értem.
Azt írom, hogy mostantól nem késem el sehonnan, és mivel odaírom, hogy lol, tudod, hogy ez egy vicc volt.
Lehet, hogy kihalt az a szellemesség, ami a régiekben megvolt, ti. hogy úgy írtak tréfásan, pajkosan, hogy külön felhívás nélkül is jól értette a címzett? Hiszen még a vígjátékokban is a nevetőgépek segítenek eldönteni, hogy mikor is hangzott el egy poén… lol 🙂

Íme egy újabb idézet Arany és Petőfi levelezéséből, ezúttal utóbbi ír:

“Hogy vagytok? persze jól; mi is, rettentő dicsőséges boldog életünk van, de azért nem feledjük Szalontát, hát ti Pestet? Kész-e már Tholdy, hé? iparkodj’, mer’ a saraglyádba hányok, ha Pestre jössz. Készíti már komámasszony az elemózsiát az útra? Siess, kedves komámasszony, az isten áldja meg, avval a libapecsenyével, a sonkával és a pogácsával … Laci, te meg ne pityeregj aztán, ha eljön az apád, lásd, Julcsa nem sír, hiszen nem lesz itt apátoknak semmi baja, legfeljebb a pénzét lopják ki a zsebéből, az megesik az olyan ostoba falusi emberen. Azért öcsém, Jankó, sok pénzt ne hozz magaddal, beéred egypárszáz pengővel. Isten áldjon!”