N. Horváth Péter
Kibomlik
Végül mindenkit fölfed egy mondat,
reménnyel. vággyal s gyásszal megírva.
Anélkül senki nem szállhat sírba,
hogy meg ne tudná, mit sorsa mondhat.
Íme az enyém, de még nem értem;
nincs olyan szótár könyvtárba téve,
bárhová mennék utána, érte,
hogy idő előtt ésszel felérjem.
Csak akkor és ott, a végső napon,
egyszerre válik majd érthetővé;
mintha a homályt egy kéz eltörölné,
minden kibomlik majd szín–gazdagon.
2007. IX. 14.