A múlt hétvégén bevásároltam magamnak a keresztyén könyvvásárban. Helyett kapott egy férfiaknak szánt könyv is a pakkban: Preston Gillham: Amit csak a férfiak tudnak. (Hízelgő cím.) Reggel forgattam egy kicsit, és elolvastam a hátulját is, többek közt ez áll rajta:
“A férfiak folyamatosan a jó és a rossz közötti harcban élnek, így férfinak lenni annyit tesz, mint harcosként élni, és a legnagyobb célért, Isten méltóságáért küzdeni.”
Miért kellene nekem Isten méltóságáért küzdenem? Talán elvesztette? Tény, a kereszten lemondott róla, de végső soron ezzel is a saját dicsősége nőtt. És persze a feltámadáskor sem emberi erők adták vissza a méltóságát. Mindenesetre elég siralmas lenne, ha az emberek sikeres küzdelmén múlna Isten méltósága, dicsősége.
Amúgy jó a könyv? Nekem a hátamon feláll a szőr az ilyen típusú könyvektől. Én is bele futottam egy-párba, de annyira nem nyűgözött le.
A hátlap idézet tényleg gáz. Mondjuk nem tudom, nem éppen ez ellen a harcos, makacs férfi sztereotípia ellen szólal fel a könyv, amit éppen erősít Istennel kapcsolatban??
Már olvastam jó könyvet ilyen műfajban. A mostaniból csak találomra olvastam el egy fejezetet, úgyhogy nem biztos, hogy mérvadó a véleményem. Néha olyan érzésem van, mintha egy önmegvalósító könyvet olvasnék, csak mindig hozzáteszi, hogy “Isten segítségével”. Ettől függetlenül még nem dobom ki, mert van benne sok értékes gondolat is.
A kérdésedre: nem, nem az ellen szólít fel a könyv. Vagy a fordítás rossz, vagy a szerzővel nem értek egyet ebben.
Tudok olyanokról, akik megvették ezt a könyvet. Az egyik lelkészen napról-napra azt vettem észre, hogy kezd másabb lenni. Siralmas gyermekkort tudhat maga mögött, apja volt, de mégsem. Nem tudta, hogy kell férfiként élni, viselkedni -. gondolta, és vélte, majd e könyv mestere lesz. Állandóan ebből idéz, és olyan erőltetett, kényszeres megnyilvánulásai lettek, hogy nem tudtam hova tenni. Kapcsolataiban, hozzáállásaiban, szavaiban is visszaolvastam azokat a sorokat, amik ebben a könyvben találhatók. Na gondoltam, elolvasom, lehet, én sem vagyok eléggé férfias. Ha nem figyelmesen, hanem elfogultan fogadnám, akkor hasonló hatások alá kerülnék. Ám ezt az embert figyelve rájöttem, nem akarok olyan férfi lenni, mint ő, aki harcos, izzadtságszagú eszményeket hajtva, mondhatni középkori hangulatban viselkedik másokkal, családjával, és felesége igényeire képtelen odafigyelni. Ebben a fickóban azok a jellemtulajdonságok erősödtek meg, amelyek amúgy is lappangtak, vagy még nem törtek felszínre, joghézag híján. Meg is szüntettünk vele minden kapcsolatot, mert egy idő után idegesítővé kezdett válni. Szerintem ez a könyv is egy “Jézusbiznisz” kategória, ami eladhatónak tűnik, de gyakorlatilag semmit nem ér.