N. Horváth Péter

...a kijárat akkor nem visz már messzire,
hiszen odakint is az a tűz és gyász van.
Összeolvad a sors mélye és felszíne
egyetlen végtelen útvesztővé váltan.

Vörös a füstös ég sok, éles csillaga,
láng lobban fel minden megtett léptünk nyomán.
Mintha összes vétkünk nyakunkba hullana,
vádalkut sem kötnek velünk többé talán...