Remek ötletnek tartom az ilyen fajta zeneszolgáltatást, ahol hallgathatom az ízlésem szerinti zenét, és ezért cserébe a kedvenc zenészeim részesedést kapnak a szolgáltató bevételéből. Ez a bevétel vagy reklámokból vagy a felhasználó havi előfizetési díjából áll. Persze, DRM itt is van, de mégiscsak tisztességesebb és élet-, meg internetszerűbb megoldás mint a torrentezés.

A Spotify is ilyen szolgáltató, lassan egy éve használom, és örömmel fizettem a havi 5 eurós előfizetési díjat. Viszont szept. 30-tól megváltoztatták a szerződési feltételeket… Hadd emeljek ki néhány, engem leginkább zavaró részt belőle:

Spotify és annak licenc átadói pedig továbbra is tulajdonosai a Spotify szoftveres alkalmazásainak, illetve a Tartalom minden példányának, még azoknak az Ön személyi számítógépeire, mobilkészülékeire, tabletjeire és/vagy egyéb erre használható eszközeire (…) történő telepítése után is.

Magyarul nemcsak a zene, de még a gépeden futó szoftver sem a tiéd, hanem a Spotify-é. A Te gépeden fut, és az ő tulajdonuk.

Jó napot kívánok, hoztam egy robotot a lakásába, lakhat itt? Bármilyen zenét lejátszik, és nem kerül sokba. Persze Robotka mindenképp az enyém marad, de fizetni akkor is kell. Zenél. Hogy mit tud még? Leginkább zenél. Hogy érti, hogy hasonlít a szeme egy kamerára? Ne törődjön vele, kérjen egy dalt!

Ön átadja nekünk annak jogát, hogy a Spotify szolgáltatásnak lehetővé tegyük processzor, sávszélesség és tárolóhardver alkalmazását az Ön Eszközén azzal a céllal, hogy a Szolgáltatás működését lehetővé tegyük (tessék adni a Robotkának enni, ha jó nótát akar hallgatni!)
Önnek reklámokat és egyéb információkat küldjünk (Robotka néha böfikézik is, de nem zavaró, mert olyan hangszínben teszi, ahogyan Ön szeretné!).
Valamint mindezt üzleti partnereink felé is lehetővé tegyük (El is felejtettem mondani, hogy kaptam egy kis pénzt, hogy Robotka lejátssza a barátaim böfögését is, remélem, nem gond… Milyen hangszínben is kéri?)

Ön a Spotifynak (…) örökös, visszavonhatatlan, teljesen kifizetett, az egész világra érvényes engedélyt ad az Ön bármely Felhasználói tartalmának (…) felhasználása, másolása, a nyilvánosság számára elérhetővé tétele (…), publikálása, lefordítása, módosítása, forgalmazása, illetve abból származtatott munkák létrehozása céljából. (Kiváló memóriája van Robotkának! Mondja csak el egy saját versét neki, és ő örökre emlékezni fog rá, sőt meg is tartja magának. De a káromkodást is örökre megjegyzi. Vagy a kedvenc fényképéről is örökre gondot visel. Szereti Önt, nagyon ragaszkodó!)

Értelemszerűen és az alkalmazandó jogszabályokban megengedett módon abba is beleegyezik, hogy lemondjon minden „személyhez fűződő jogról” (…), például azon jogáról, hogy Önt bármely Felhasználói tartalom szerzőjeként azonosítsák. (Amit Robotkának ad, az Robotkáé. Nem áruljuk el senkinek, hogy Öntől van, nem kell félnie a dicsérettől!)

Semmilyen indokkal sem megengedett jelszavának megadása másoknak. (Robotkát nem visszük ám át mutiba a szomszédhoz! Ne felejtse el: Robotka az enyém, Ön csak fizet, hogy Önnél lakhasson, ehessen és böfizhessen.)

Az adatvédelmi irányelvekkel nem is fárasztalak, a lényeg, hogy kétféle adatot kezel a Spotify: az egyik, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy a zene eljuthasson hozzád. A másik, ami csak kényelmi funkciókhoz kell, és csak a külön beleegyezéseddel fognak hozzáférni. Mit gondolsz: a lakcímed, a születési dátumod, a sokat hallgatott zenéid listája, a böngésződ típusa, a haladási sebességed melyik kategóriába tartozik? A kényelmi funkciókhoz összegyűjtött plusz adatokéba? Tévedés. A „mindenképp szükséges” kategóriába, ami nélkül nem használhatod az egész rendszert.

Ezért fáj a Spotify. Avagy ami a tiéd, az a miénk is, ami a miénk, ahhoz semmi közöd. De létezik Spotifydalomcsillapító: az előfizetést felmondjuk, a szoftvert töröljük. (Apropó, jogom van a valaki más tulajdonában lévő programot letörölni a gépemről..?)