Nagyon érdekes, hogy különböző világnézetek milyen előszeretettel kapaszkodnak általánosan elismert hírességek egy-egy idézetébe. Petőfi is volt éppúgy a munkásréteg szószólója, mint a polgári demokrácia előfutára, attól függően, hogy éppen kik és mikor ünnepelték március 15-ét.
Einstein is hasonlóan jár, csak a vallások arénájában. Nézzük, ki mit idéz tőle!
Keresztyének:
„A tudomány első korty a természetből, de a pohár alján ott van Isten”.
Buddhisták:
„Ha létezik olyan vallás, mely megállja helyét a modern tudományos igényekkel szemben is, akkor az a buddhizmus.”
Hinduk:
“Amikor a Bhagavad-gítát olvasom, azt kérdezem magamtól, hogyan teremtette Isten az univerzumot. Minden más feleslegesnek tűnik.”
Panteisták:
“Hiszek Spinoza Istenében, aki minden létező harmóniájában jelentkezik, és nem egy olyan Istenben, aki az emberi sorsokkal és cselekedetekkel törődik.”
Ateisták:
“Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam.”
Ja, és persze zsidó volt.
Tudom, ezek az idézetek nem mondanak teljesen ellent egymásnak, nem is ezt állítom. Hanem az a kérdés, hogy vajon miért hisszük azt, hogy ha Einstein egyet értett velünk, akkor az egy meggyőző érv amellett, hogy igazunk van? Vagy jól esik a “na ugye!” érzés, mintha a tudós vállon veregetne, és azt mondaná: “Jó úton jársz!” Egyetlen embert sem ismerek, aki azért hinne akármiben is, mert Einstein is abban hitt. Felőlem akár rasztafari is lehetne. Tudós volt, nem próféta.
Szeretjük hitelesíteni a mondandónkat, gondolatainkat.
Einsteinnek pedig nagyon jó a PR-ja. 🙂
A másik pedig hogy hajlamosak az emberek a számukra szimpatikus, őket alátámasztó dolgokat kiválasztani bármiből.
Pl. van politikus, amely különböző közönségnek különböző programot mond… Az újságírókat és a választókat sem érdekli, hogy a különböző napokon elmondott szavai ellentmondanak egymásnak. “Megmagyarázza.” Sőt még kijelenti, hogy ő sosem hazudott…
De pl. ha vitázom, beszélgetek valakivel, sokszor tapasztalom, hogy a másik önkényesen elkezdi értelmezni a szavaimat. Gondolom, te is jártál már így. 🙂 (És persze én is beleeshetek ebbe a hibába.)
De a Bibliából is sokszor kiválasztjuk a nekünk tetsző dolgokat. Ami meg nincs az ínyünkre, megmagyarázzuk valahogy, vagy nem veszünk róla tudomást.
“De pl. ha vitázom, beszélgetek valakivel, sokszor tapasztalom, hogy a másik önkényesen elkezdi értelmezni a szavaimat. Gondolom, te is jártál már így. 🙂 (És persze én is beleeshetek ebbe a hibába.)”
Ezt én is tapasztaltam már, mint ahogy néha vádolnak is ezzel. De azon gondolkodom most, hogy a szavakat az olvasó/hallgató mindig értelmezi (ez nyilvánvaló). De mivel az értelmezés során a saját rendszerébe helyezi (hiszen ezért érti meg), akkor máris önkényesen értelmezi. Magyarul: szerintem minden értelmezés önkényes (vagy helyesebben: szubjektív). De ebben nem vagyok biztos, ez csak most jár a fejemben.
“De a Bibliából is sokszor kiválasztjuk a nekünk tetsző dolgokat. Ami meg nincs az ínyünkre, megmagyarázzuk valahogy, vagy nem veszünk róla tudomást.”
+1
Ez a rózsaszín akármi hogy került a nevem mellé? 🙂
Haha. Beállítottam, hogy ne legyenek üres avatarok. A neved vagy címed alapján generál egy arcot. Bocs. 😀
Ez tényleg nagyon tanulságos írás!