N. Horváth Péter

...így pingáltalak fel vágyam falára,
s bevilágítottad barlangomat.
Nem sejtve, szerelem lesz majd az ára,
— elgázol, akár egy expresszvonat.

Százezer év óta emlékszem rád;
várlak te állandó, gyönyörű Éva!
A tényt, hogy ismerlek, mért tagadnád,
ha más mellett élsz, és rejtőzöl néha,

Bőrödön csókjaim fekete hege;
kimond és óv a szám: tizenhárom.
Mintha ma lett volna, vagy néhány hete,
jöttödet átélem, s újra látom.

A teremtményem, de istennőm vagy.
Hatalmad rajtam a legnagyobb erő.
Tüzelj, és bátoríts, el sose hagyj,
nőj bennem, ahogy szenvedély, ha nő!