Korniss Dezső: Kalligráfia-1

N. Horváth Péter

„én”

Emlékszem, amikor írtam és értettem
elsüllyedt országom elveszett nyelvén.
Egy verset megőrzött onnan a véletlen,
s most újra érezni s hinni szeretném.

Még egyszer hinni a megtalált mantrában
úgy, ahogy szálanként én magam szőttem;
mikor az igazság rám várt, hogy föltárjam
szent kábulatba hullt mámoros csöndben.

Akkor a papkirály egyedül én voltam;
dalolni vágytam, hogy megváltsam magam
— népem s birodalmam lehettem álmomban —,
semmibe sem vegyült még bizonytalan.

Bedugult fülem, és elhagyott látásom;
csupán a vonalak játékát nézem.
Ég helyett matatok a poros padláson,
borért a pincébe szaladni készen.

2007. IX. 12.