Egyháztagság

Ki is a református egyháztag?

22. § (1) A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve Magyarországon élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja.
(2) Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van és választható.

Forrás: reformatus.hu

Tehát lényegében a különbség a “sima” és teljes jogú egyháztag között a konfirmáció, istentiszteletre járás, úrvacsorázás és a gyülekezeti terhek viselése. Igen ám, de a 23. § A református egyháztag kötelességei közt mindez szerepel!!
1. Morgolódás: A “sima” egyháztag kötelessége, hogy teljes egyháztag legyen. :D

Ha egy nem vallásos ember szeretne református szertartás szerinti esküvőt vagy temetést, vagy református egyházban keresztelést, akkor nagyon sok helyen ennek feltétele, hogy visszamenőleg kifizesse pár évre az egyházfenntartói járulékot.
2. Morgolódás: Ha azt is mondjuk, hogy csak a teljes jogú egyháztagok jogosultak ezekre (a tövény egyébként ezt nem mondja), akkor miért van kipipálva a teljes jogú egyháztagság a pénzbefizetéssel? Ezzel azt mutatjuk, hogy a többi hanyagolható, a lényeg a “tagsági díj”. Ráadásul az érintett ember felé is ezt kommunikáljuk: a gyülekezethez tartozásod rendben van, nem kell aggódnod, semmiből nem maradsz ki.

Ezzel nem azt a közhelyes véleményt támogatom, hogy az egyház csak a pénzre hajt, mert tudom, hogy sok helyen ez létfenntartási kérdés. Ami inkább elgondolkodtat, hogy mennyivel gyümölcsözőbb lenne, ha ilyen következetesen figyelnénk a többi dologra is…

3 thoughts on “Egyháztagság

  1. Ezt azírást rendkivül érdekesnek találtam:)”A reformáció alaptételei között találjuk az „egyetemes papság” elvét, ami legegyszerűbb formájában azt jelenti, hogy lelkészi képzettség nélkül minden felnőtt ember vezethet istentiszteletet. A puritanizmus különösen hangsúlyozta ezt a gondolatot, és szorgalmazta a családi ájtatosságok rendszeres megtartását. Borosnyai Nagy Zsigmond, Hollandiát és Angliát járt nagyenyedi tanár 1736-ban megjelent könyvében a tízparancsolat, az úri imádság (Miatyánk) és az apostoli hitvallás (Hiszekegy) ismeretét tartotta a vallásosság minimumának: „Minden idvezülni kívánó igaz Keresztyén ember tisztibe áll, hogy ez hármat könyv nélkül tudja, és azoknak magyarázattyát jól értse, sőt minden Tselédes Gazdának s Gazda-Asszonynak, mint a maga házában lévő Isten Papjának kötelességibe jár, hogy ezekre nem tsak a maga gyermekeit; hanem minden tselédit, aki az ő számadása alá bizatott, megtanítsa” (Borosnyai Nagy 1736: 265-266).”

    Különösen ez a mondat tetszik:” mint a maga házában lévő Isten Papjának …”Magam elött látom a gazdát amint a “tselédnek” meg a háza népének istentiszteletet tart,gyertyafénynél:)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.